CímlapÉrtékelésekÉrtékelésekÉrtékelésekSMSZ-AmnesztiaLetölthető fejezetek
 


A VÉGSŐ VISSZASZÁMLÁLÁS


92 nap 13 óra 39 perc 33 másodperc


Még ennyi idejük van az adóalanyoknak arra, hogy adózatlan külföldi - akár offshore-céges -
bankszámlájukat bezárják, ha ez a bankszámla olyan országban van, ahol az itt letölthető országlistában
az ország neve után a 2018 szeptember olvasható. Ugyanis ezen országoknál a 2017. január 1-én még
meglévő számlák adatait jelentik 2018 szeptemberében a NAV-nak. Ahol viszont 2017. szeptember
olvasható, ott a 2016 január 1-én még meglévőket - ahogyan a korábbi visszaszámláló erre már
figyelmeztetett. Szingapúr és az USA még nem írta alá az egyezményt.

 
Az elektronikus könyv formátumban kapható harmadik kiadáshoz képest is újdonság a naprakészre aktualizált külföldi rendszámú gépjárművek használatáról szóló fejezet, mely a "Letölthető fejezet" link alatt található. A könyvbe beleolvashat ide kattintva, a "Sajtómegjelenések" fülön pedig a könyvről szóló médiamegjelenések találhatóak. Az e-könyv verzió megvásárolható többféle formátumban is ide kattintva.
A könyv az első olyan Magyarországon megjelent komplex mű, amely az offshore-céges megoldásoknak nem a vélt előnyeit, hanem - épp ellenkezőleg - használatuk valós veszélyeit, sőt az ilyen cégek használatának teljes illegalitását mutatja be.

Mindezt teszi a fejlett OECD-s, ill. Európai Uniós országok gyakorlatát bemutatva, beleértve adóhivatali eljárásukat és bírósági ítélkezésüket is, melyekkel az offshore-ozás gyakorlatát megszüntetésre ítélték.

A könyv első kiadásának megjelenése után három évvel a Kúria meghozta első olyan ítéletét, melynek prognosztizálható megérkezésére a könyv előre figyelmeztette az offshore-tulajdonosokat a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének megsértése kapcsán. Ebben – a hasonló ügyekben később iránymutatónak tekintendő – határozatában a Kúria kimondta, hogy ha egy magánszemély a magyar cégében csak azért szerepeltetett tulajdonosként egy offshore-céget saját maga helyett, hogy az eredetileg őt terhelő árfolyamnyereségadót így “megspórolja”, akkor az adóhatóság jogosan hagyja figyelmen kívűl ezt a konstrukciót, és jogosan állapítja meg a magánszemélynél az adókötelezettséget.

S mivel az offshore-cég az adócsalás (2012-től költségvetési csalás) bűncselekményét elleplező, majd ezen vagyont már legálisnak láttató befektetői/felhasználói szerepben jelenik meg a gazdaságban, így a pénzmosást is megvalósítják vele tulajdonosai/irányítói.

Emiatt szerencséje volt a magánszemélynek, hogy a NAV nem tett büntetőfeljelentést, így nem lett adócsalás és pénzmosás az ügyből. Ám feltehetőleg nincs már messze az az idő sem – márcsak az elrettentés ereje miatt sem – amikor a NAV büntetőfeljelentést is tesz a hasonló offshore-os “adótervezéses” ügyekben.

Az ilyen ügyekben - a legtöbbször felbújtóként/bűnsegédként - segítséget nyújtó bejegyzők, ügyvédek, privátbankárok miatt bűnszövetségben/bűnszervezetben is elkövetésre kerülhet az adócsalás és pénzmosás, ami akár 20 éves büntetési tételt is jelenthet.

S hogy mindezek pontosan milyen jogszabálysértések miatt elkerülhetetlenek, azt a könyvből részleteiben is megismerheti az Olvasó, mégpedig közérthető módon.

Az offshore-ozás koporsójába az utolsó szöget a G20-tagállamok 2013 őszén meghozott döntése ütötte be annak az évek óta jól ismert folyamat végső lezárásaként, amit a könyv “A hatpontos offshore-kivégzőlista” fejezetcím alatt már a 2010-es, első kiadásában ismertetett.

Ennek értelmében – a fenti visszaszámlálónak megfelelően - a világ pénzintézetei automatikusan megküldik minden évben az olyan    offshore-cég   bankszámlakivonatát   a

NAV számára, ahol magyar illetőségű a végső haszonhúzó (az ún. UBO).

Ennek egyfajta “előszeleként” az EU-tagállamokból már a 2014-es adóévtől kezdődően érkezik a munkaviszonyból származó jövedelmekre, a vezető tisztségviselők jövedelmére, az ingatlan tulajdonjogáról és az abból származó jövedelemre vonatkozó információ automatikusan,azaz kérés nélkül a NAV-hoz.

2014. márciusában az európai parlament megszavazta, hogy a cégregiszterekben a jogi személyek tényleges tulajdonosát/haszonhúzóját (UBO) nyilvánossá kell tenni, legyenek azok akár (offshore)cégek, trustok, vagy alapítványok is. A végrehajtásra a 4. pénzmosásellenes direktíva módosításában kötelezik az országokat. Ezzel automatikusan nyilvánosságra kerülnek a ciprusi, máltai, luxemburgi, holland, dán, stb. offshore-cégek valódi tulajdonosai. Így az UBO adatai egy EU-s központi adatbázisból – csekély díj fizetése mellett - mindenki számára elérhetővé válnak.

Így az offshore-ozók 99%-nak az azonnali számlabezárás és tevékenységmegszün-tetés marad az egyetlen logikus megoldás. Szerencséjükre 2013-ban ismét bevezetett a kormány egy kisebbfajta amnesztiát, amellyel bizonyos offshore-vagyonnal rendelkezők élhetnek – lásd a „smsz-amnesztia” fül alatti tartalmat.

Mindezek miatt az “offshore-ozók” maradék kb. csak 1%-nak éri meg külföldi céggel „adótervezni”, mégpedig akkor, ha a cégcsoport nyereségessége lehetővé teszi az évi 100 milliós nagyságrendbe kerülő külföldi cégfenntartást, amely kiadás – értelemszerűen - többszörösen meg kellene, hogy térüljön az adóelőny révén.

Ám mindennek kiindulópontjaként olyan racionális gazdasági indokot kell igazolnia e konstrukció létrehozásának érdekében, amelyet – hiszen erre számítania kell mindig – a legrosszabb esetben még a bíróságon is meg tud védeni, mint életszerű és meg is valósult célt. S ha mindezek biztosan adottak, akkor már csak ezen könyvnyi feltételnek kell megfelelnie.

Könyvünk üzenete tehát nem lehet más, mint amit a cím is jelez: az elmúlt évtizedekben megszokott offshore-ügyleteknek vége, a futószalagon végzett offshore cégbejegyzés és az ilyen cégekkel elkövetett tömeges adóelkerülés/adócsalás lehetősége befejező-
dött.
GAME OVER!