CímlapSajtomegjelenesekÉrtékelésekÉrtékelésekSMSZ-AmnesztiaLetölthető fejezetek

A Stabilitási Megtakarítási Számla (SMSZ)

2013. 06. 28.-tól volt hatályos az SMSZ amnesztialehetőség, melyet a 2017 januárjában bevezetett féléves, legújabb amnesztia váltott le. Már az SMSZ megjelenésétől kezdődően jeleztük aggályainkat ezen érvényességével, használhatóságával kapcsolatban, melyek közül az „enyhébbek” a következők. Fájdalom, a törvény sajnos nem tartalmazott időkorlátot – azaz, hogy milyen dátum után nem alkalmazható a jövedelem kifehérítésre ez a megoldás, de emiatt az SMSZ csak a törvény hatálybalépéséig (2013.06.28.) megszerzett adózatlan vagyon legalizálására volt használható, az ez után elkövetett költségvetési csalás alóli mentesítésre valójában nem alkalmas, bár 2017. január 18-ai hatályon kívűl helyezéséig kb. 160 milliárd költségvetési bevétel származott belőle.

Az SMSZ-ről az anonimitás miatt a bank nem értesítheti a NAV-ot – elméletileg. Ugyanis tudunk olyan közepes bankról, aki az SMSZ tulajdonosát névvel együtt jelentette a NAV-nak, mivel jogászaik nem olvasták el figyelmesen a szabályozást. S szakmai körökben közismert az is, hogy több olyan nagyobb bank van, akik viszont a Pénzmosásellenes törvény (Pmt) miatt jelentették a NAV PEII-nek a pénzmosásgyanúsnak tűnő offshore-os beutalásokat, vagy készpénzes befizetéseket mondván: az SMSZ-ről szóló törvény nem írja felül a Pmt-ben előírt bejelentési kötelezettségüket.

Bár az SMSZ - mint egyfajta amnesztia – „felülírná” a Pmt-t az adójellegű bűncselekményeknél – hiszen ha nincs adójellegű alapbűncselekmény az SMSZ miatt, akkor pénzmosás sem állapítható meg. De nem vitatható tény, hogy a bank compliance osztálya nem rendelkezik ahhoz elegendő eszközzel, hogy biztosan megállapíthassa, hogy a beérkezett pénz biztosan nem származik nem-adójellegű bűncselekményből. Ezért joggal gondolhatták, hogy ezt a megfelelő információs eszközökkel ellátott NAV PEII majd megvizsgálja – ha akarja. A bankok így le is fedezték magukat a bejelentés elmulasztásának jogkövetkezményeit illetően. Nos ezen banki óvatosság az SMSZ-t követő legújabb, 2017-es amnesztiánál is feltehetően ugyanígy megvolt, így az amnesztiák valójában nem tekinthetők anonimnak a nagyobb bankoknál – azaz ahol komolyabb a banki compliance, vagy komolyabban veszik feladatukat.

A használhatatlan 2017-es amnesztia

Az SMSZ-t követő, 2017-es amnesztiatörvény a végrehajtását szabályozó miniszteri rendelet hibája miatt használhatatlan. Ugyanis bár az amnesztiatörvény még nem beszél bűncselekményről sőt, a 39.D§(9) bek. szerint: „A banki igazolás bizonyítja, hogy a természetes személy az (1)-(3) bekezdés szerint meghatározott jövedelemmel összefüggő adókötelezettségeit jogszerűen teljesítette”, ám a miniszteri rendelet már igen, és a bankszámlapénzek és készpénzek tisztára mosásánál is előírja a “bűncselekménymentességet”, ami “a nyilatkozattevő természetes személy arra vonatkozó kijelentése, hogy az utólagos adófizetési kötelezettség teljesítése érdekében befizetett összegek nem származnak bűncselekményből.”

Ám ez még az adójellegű bűncselekmény révén elcsalt adóhányadra vonatkozóan sem hozhat megváltást. Nemhogy az egyéb bűncselekményekből származó vagyonra, ill annak adóhányadára. (Megjegyzendő, hogy bár a nem adójellegű bűncselekményekből származó vagyon is adóköteles, de bevallásának elmulasztása bűnösség hiányában nem alkalmas adócsalás (költségvetési csalás) megállapítására. A Kúria szerint "Senkitől sem várható el ugyanis, hogy a bűncselekmény elkövetéséből képződött jövedelméről az adóhatóság előtt bejelentést tegyen, és ezzel önmagát mintegy feljelentse." Ha valaki mégis amnesztiázna ezen jövedelme bevallásával, akkor az adó befizetése után fennmaradó teljes összegre vagyonelkobzást fog elrendelni a bíróság a kiszabandó büntetés terhe mellett.)

Visszatérve a csak adójellegű bűncselekményt elkövetőkre: az amnesztiázandó vagyon adócsalt része az a hányad lesz, amekkora adót kellett volna fizetni, ha bevallja az offshore magyar tulajdonosa. Ám mivel ezt nem tette meg, az erre az adóhányadnyi összegre elkövetett adócsalás/költségvetési csalás (az ezzel járó járulékos bűncselekmény(ek) (Gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása, A számvitel rendjének megsértése) révén marad meg az a teljes vagyonrész, ami az offshore-cég vagyonának (vagy a készpénzben, „párna alatt” őrzött, adócsalt vagyonnak) már egy adóbűncselekményből származó hányadát is tartalmazza.

Emiatt a „bűnös vagyonrész” említett adóbűncselekmények alóli mentesüléséhez épp az ellenkezőjét kellett volna írni a rendeletben annak a szövegnek, hogy „befizetett összegek nem származnak bűncselekményből”, hiszen az adóhányad tekintetében kétségtelenül bűncselekmény történt, s csak az összeg nem-adóhányada eredhet nem-bűncselekményből – feltéve, hogy valóban legális tevékenységből származott az eredeti, teljes bevétel.

A szöveg megfelelő lett volna, ha azt tartalmazza, hogy az összegek nem származnak nem adócsalás jellegű bűncselekményekből, melynek következtében így nézett volna ki: “...a nyilatkozattevő természetes személy arra vonatkozó kijelentése, hogy az utólagos adófizetési kötelezettség teljesítése érdekében befizetett összegek nem származnak nem adójellegű bűncselekményekből.”

Vagy magyarosabban fogalmazva ugyanez a kétszeres tagadás helyett:
“a nyilatkozattevő természetes személy arra vonatkozó kijelentése, hogy az utólagos adófizetési kötelezettség teljesítése érdekében befizetett összegek kizárólag adójellegű bűncselekményekből származnak.”

Vagy más szövegezéssel megoldva a bűncselekmény-kérdéskört, elég lett volna pl. a 2009-es amnesztia vonatkozó szakaszát átemelni a mostani szabályozásba, mely akkor így szólt:
“ezen jövedelem keletkezésével, befolyásával összefüggő adó- és illetékfizetési, valamint számviteli kötelezettségekkel, a jövedelem keletkezésével, befolyásával kapcsolatos okiratok kiállításával, azok felhasználásával, valamint a keletkezett jövedelmekkel végzett pénzügyi műveletekkel kapcsolatos büntetőjogi felelősség nem állapítható meg.”

Cégrészesedés kedvezményes megszerzése

Az adózatlan, bankszámlán, vagy a „párna alatt” lévő pénzek amnesztiája mellett a jogalkotó által biztosított másik lehetőség, hogy a magánszemély az eddig névleges tulajdonos nevén lévő offshore-cégét a saját nevére vehette. Ahogyan az offshore-cég(e) tulajdonában lévő magyar cég(e) üzletrészét is átvehette akár ingyenesen is, és egyben adómentesen is.

Ám ezen amnesztialehetőséget is használhatatlanná teszi az utólagos adófizetést lehetővé tévő amnesztiánál föntebb részletezett jogalkotási hiba, azaz hogy bár az amnesztiatörvény még nem beszél bűncselekményről, ám a miniszteri rendelet már igen, mégpedig a következő módon és szöveggel (dőlt betűvel az idézett szöveg, zárójelben normál betűvel pedig a szerző - értelmezést segítő – kiegészítése, megjegyzése, és kérdése):
“A tagi részesedés megszerzésének alapjául szolgáló szerződés (…) tartalmazza a tagi részesedést átruházó (nominee/névleges? vagy a valódi tulajdonos magyar UBO?) fél arra vonatkozó kijelentését, hogy (a nominee/névleges? vagy a valódi tulajdonos magyar UBO?) vagyona részben sem ered bűncselekményből, valamint a tagi részesedés átruházása bűncselekményt nem valósít meg;

A „bűnös vagyonrész” a föntebbi, utólagos adófizetéses amnesztiánál bemutatott elv alapján az offshore-cég révén elcsalt adóhányad lesz itt is, így a bűncselekmények alóli mentesüléséhez itt sem azt kellett volna írni a miniszteri rendeletben, hogy „részben sem ered bűncselekményből”, hiszen az adóhányad tekintetében kétségtelenül bűncselekmény történt, s csak az összeg nem-adóhányada eredhet nem-bűncselekményből – feltéve, hogy valóban

legális tevékenységből származott itt is az eredeti, teljes bevétel, s csak adót nem fizettek a jövedelemből.

Hanem azt, hogy a vagyon „részben sem ered nem adójellegű bűncselekményből”, ill. magyarosabban fogalmazva azt, hogy „kizárólag adójellegű bűncselekményekből eredhet”.

Az amnesztia részletesebb ismertetésébe és további anomáliáiba mindezek miatt nem érdemes belemennünk mert indifferensek az alkalmazhatatlanság miatt, melyet a bűncselekmény-mentesség elvárása okoz. (Nem feledve, hogy esetünkben a bűncselekmény-mentesség természetesen csak az adójellegű bűncselekmények alóli mentességére értendő, s ebből a szempontból tárgyaljuk, hiszen ennek nem tud megfelelni az amnesztiával megcélzott kör.)

Az amnesztiák Alaptörvénybe ütközése

Az itt letölthető tanulmányunkban részletezzük azon indokokat, hogy miért Alaptörvényellenes az SMSZ és a 2017-es amnesztia is - de akár egy jövőbeni adóamnesztia is -, ezért az Alkotmánybíróság feltehetőleg meg fogja ezeket semmisíteni. Terjedelmi korlátok miatt most csak címszavakban az okok:

  • A törvény előtt mindenki egyenlő elv megsértése
  • Az arányos közteherviselés elvének megsértése
  • A jogbiztonság megsértése
  • Törvényen belüli ellentmondás
  • Az amnesztiából kizártak sérelmei, és az adócsalók pozitív diszkriminációja
  • Jogszabályi felhatalmazás az adócsalásra, mint a joggal való visszaélésre
  • A jogsértők jogainak megsértése

A problémakör elkerülése érdekében – és az új amnesztiajavaslatunk bevezethetőségére is tekintettel – a megnyugtató megoldás az Alaptörvény módosítása lenne, mely módosítás „speciális” helyzetben megengedné az Országgyűlésnek egy adóamnesztiatörvény megalkotását.

Adóamnesztiajavaslatunk

Amnesztiajavaslatunk figyelembevenné az amnesztiázók “teljes feloldozásra” és “megnyugvásra” váró igényét, így az összes – magyar és nemzetközi – amnesztiával összevetve is a lehető legszélesebb körű és legeredményesebb lehetne. (S ami legalább ilyen fontos: a legkevésbé igazságtalan is. Igazságosnak azért nem nevezhetnénk egy adóamnesztiát, mert az adócsalók mentesítése az adójukat jogszerűen befizetők szemében semmiképp nem lehet igazságos, így csak az igazságtalanság mértékével operálhatunk, ezért hívjuk a legkevésbé igazságtalannak a megoldást.)

Célcsoportunk a „nagyátlag/kényszerű adócsaló” offshore-ozó lenne, akitől a költségvetés számára akkor folyna be a legtöbb bevétel, ha ő egy általa meghatározott forintösszegű, 100 egységnyi vagyon után ennek 10%-át fizetné be egy egyszeri befizetéssel, mellyel legalizálná a 100 egységnyi vagyonát, megúszva ezzel egy esetleges vagyonosodási vizsgálatot. (Amit viszont érdemes lenne visszavezetni, mert komoly elrettentő erővel bírna. De ez központi akarat kérdése.)

Ugyanis az új amnesztiatörvényünk figyelembevenné azt az említett helyzetet, hogy a NAV PEII a bankok pénzmosásgyanút bejelentő magatartása miatt valójában ismeri az amnesztiázók jó részének az adatait, így nincs értelme anonimitást deklarálni, mert ez nem tartható, nem igaz. Sőt, az anonimitás helyett egy speciáis bevallási formula révén a NAV-nál jelentkezne az adóalany, ahol feltárná részletesen az adócsalt vagyon eredetét, amelyet meg szeretne váltani a 10% megfizetésével.

Olyannyira, hogy a bizonyítási terhet deklaráltan megfordítanánk, azaz az amnesztiára jelentkező adóalanynak kellene dokumentumokkal, ellenőrizhető módon igazolnia, hogy vagyona legális tevékenység végzéséből (és nem pl. körhintacsalásból, vagy más bűncselekményből) származott, és csak az ezen jövedelmen keletkező adó megfizetését mulasztotta el. Ekkor nem az államot állítanánk komoly erőforrást és időt igénylő (nemzetközi) információgyűjtések, vagy nyomozások elé. Akinek viszont nem ebből származott a vagyona, az értelemszerűen nem is fog jelentkezni az amnesztiára, ám ezzel a megoldással önmagában biztosíthatnánk azt, hogy tényleg csak a “normál/kényszerű” adócsalók amnesztiázhassanak, míg a más, súlyosabb bűncselekményekből származó vagyonok nem, így az áfát az ún. körhintacsalás módszerével eltüntetők sem.

Karácsonyi ajándék az offshore-ozóknak

Talán akkor sem tévedünk nagyot, ha megkockáztatjuk azt, hogy az offshore-ozók 2016-os karácsonyi ajándékai közül legértékesebbnek nem az - egyébként használhatatlannak bizonyuló - amnesztiatörvény, hanem egy olyan jogszabálykönnyítés látszik, melyre legmerészebb álmaikban sem gondolhattak. Hiszen a világ épp az ilyen típusú visszaélések megakadályozása érdekében tesz egyre komolyabb erőfeszítéseket, nem pedig a visszaélések bátorításának irányába.

A jogszabálykönnyítés lényege az, hogy a kettős adóegyezmény nélküliekre offshore-cégekre (EKT) vonatkozó „büntetőszabályozást” most olyannyira fellazították, hogy sok érdekelt ezt szintén egyfajta „amnesztiának” hiszi, mivel ezentúl nem kell az említett egyébként is igen magas „büntetőadómértéket” megfizetni akkor, ha az offshore-ból nem veszi ki a pénzt a magyar tulajdonosa (eddig akkor is kellett (volna) ha a cégben tartja a pénzt).

Egy egyezményes helyszínen bejegyzett cégtől a magyar magánszemély tulajdonosa által kapott osztalék „papíron” ugyanúgy 15%-kal adózik, mintha magyar cégéből származna az osztaléka. Ám míg az offshore akár társaságiadómentes is lehet országában, addig egy magyar cég 9%-ot kell, hogy fizessen alapesetben, valamint a helyi iparűzési adó (HIPA) árrésre (és nem profitra) vetített maximum 2%-át is a helyi önkormányzati rendelettől függően. Sőt, ha az offshore nem egyezményes helyszínű, a 2010 és 2017 között hatályos „büntetőszabályokkal” ellentétben most már nem merül fel sem bevallási, sem adófizetési kötelezettsége a magánszemélynek addig, amíg ki nem veszi a cégből az osztalékot.

Ráadásul visszamenőleges hatállyal törölték el a szigorítást, úgyhogy a jogalkotói szándékot tekintve - a felületes szemlélőnek - úgy tűnhet, hogy az így elkövetett adócsalás 2010-ig visszamenőlegesen is megbocsáttatott.
A könnyítés következtében bizonyos offshore-bejegyzők máris azt javasolják, hogy kettős adóegyezményes helyszínű offshore-ba érdemes áttenni a vagyont (Ciprus, Hong Kong, Szingapúr, Új-Zéland, Emirátusok, stb.) mivel azokra az ún. alacsony adókulcsú államban bejegyzett (offshore)cégekből származó, s a magánszemélyhez befolyó jövedelmek hátrányosabb „büntetőadómértékei” egyáltalán nem vonatkoznak – míg az egyezmény nélküliekre vonatkozhatnak.

Ekkor – a már említett módon - nem „egyéb jövedelemként” fog adózni az említett magasabb kulccsal (2017-ben 30%, 2018-ban 29%) az onnan származó jövedelem, hanem ugyanolyan (a tőkejövedelmek adómértékébe tartozó) 15%-os kulccsal, mintha egy belföldi cégből származna ez.

Ám a vagyon áthelyezése egy ilyen cégbe a múltat tekintve nem segít, mert a könyvben számos helyen részletezett „szokásos” – Magyarországról történő - offshore-működtetés gyakorlatát figyelembevéve az így adócsalással szerzett vagyon megszerzését ez még nem teszi jogszerűvé, erre csak a fenti amnesztiatörvény révén lett volna lehetőség – ha használható lett volna. Az amnesztiák részletei az említett cikkben olvashatók, mely itt is letölthető.